Világom 1.

2015. február 28., szombat
Ha már világról van, szó ezennel bemutatnám Giccs Persona különös világát is:

Az átlag társadalom ellen forduló őrült nőszemély, aki utál beleolvadni a hétköznapi dolgokba, mégis sokszor ott találja magát ahol idióta emberek csak, hogy bekerüljenek, egy sznob helyre nyalják, falják egymást miközben akár drogoznak is. De Giccsecske még ekkor is különcül viselkedik, aminek megvan a hátulütője ugyanakkor nagyobb szabadság is tárul elé...Mégis mindezt titokban kell tartania.
Választhatsz! Mert választani érdemes nem kell, nem muszáj semmi! Minden fejben dől el.
Hogy mi minden érdekel engem?Hohó! Most huncut szemekkel és kócos hajjal (most keltem fel) vigyorgok a lakótársak nem is értik mi bajom. Nem gáz már megszokhatták különös viselkedésem.
Mielőtt belekezdenék, egy idézetet nyomok be, ami rám teljes mértékben igaz. „Ha elmondanám, mi minden érdekel, álmodozónak titulálnál.”
Szóval érdeklődésem sokfelé kiterjed. Legszívesebben mindent, ami csak eszembe jut, kipróbálnék. Kár, hogy a pénz hiánya inkább megnehezíti őket. Szóval életem vágyai. Hm..Igen a fent említett bungee jumping. Mindig álmodoztam arról milyen lehet biztonságosan zuhanni. Áh erről jut eszembe ejtőernyőzni is megtanulnék. Továbbá jöhet egy egész napos Vízi csúszdapark, Vidámpark is a legjobb barátokkal. Mert miért ne? Ki állítja, hogy a gyermeki korból kilépve fel kell hagynunk momentán ezekkel a remek szórakozásra alkalmas helyekkel?
Szeretek táncolni, imádom, ahogy felszabadít a zene. Az animéket és a mangákat sem szabad kihagyni. Lehet szörnyülködni, hogy meg merem nézni és még dicsőítem is ezeket. XD Amúgy akármilyen hihetetlen én is utáltam ezeket. Hááh anime na ne mááár…Aztán egyszer végignéztem egy nagyon remek alkotást ,onnantól kezdve pedig magába szippantott Japán eme „szimbóluma”. Persze egyszer kitudódott ez ,hogy szeretem és rögtön rám szálltak macerálni ennek következtében azóta is igyekszem titokban tartani. Az animés pajtásokat meg könnyű kinyomozni első beszélgetés alapján.;)

Jááj kihagytam imádott sorozatomat is a Doctor Who?-t. Sürgősen be kell, pótolni ezért máris kezdem a fangörcsös ömlengést. A világ legeslegjobb és legesleghosszabb sorozatáról van szó. Magyar címe a Ki vagy doki?. Vétek lenne nem ismerni ezt a nagyszerű fantáziával ellátott sorozatot. Ez is magával ragad és nem ereszt mire pedig észbe kapsz máris az egyik rajongója lettél valamelyik Dokinak..

Továbbá hobbim közé tartozik a novella és versírás, ezt kimondván mindig nyálasan hangzik. Bár lehet, azért gondolom, így mert állandóan kerek szemekkel bámulnak vissza rám. Haa te verset írsz??? Te jó ég itt a világvége! Minden nőt és gyereket vigyenek, a föld alá a férfiak pedig kövessék őket óvszerrel.

A világomnak van egy sötét oldala is..Na de annyira nem is igazán sötét, mint ahogy elsőre hangzani fog. XD Szeretek az okkult dolgok után olvasgatni. Lenyűgöznek azok a legendák, mítoszok és lények, amik körülölelik az ismeretlent. Lényem ezen oldaláról soha senkinek nem beszélek. Egyfajta tiltott szekció, a titkos hatodik körzet vagy, ahogyan én hívom a Bermuda – háromszög az agyamban.
Egy Giccs Persona énjei avagy maszkjai:

Démoni: Ez az én nagyon gonosz tud lenni. Sokszor megrémülök magamtól emiatt. A legváratlanabb pillanatban bukkan fel, s mint egy erős fuvallat tovaszáll romokat hagyva maga után.
Különc: A nem normális én. Tiszta dilinós, néha gyerekes. Minden hülyeségben benne van.
Komoly: Felelősségteljes, aki mindenki mást védelmez.
Másvilág: Sokszor a különcséggel párosul, ami író fantáziával megáldott.

Barátok Giccsecske életében:
Egy valamit tudni kell ezzel kapcsolatban.Ha hiszitek , ha nem, mindenesetre ilyen az életem.  Sokszor voltak állítólagos barátaim, akik belekevertek valamibe és ott hagytak a szarban. A legrosszabb az volt, hogy egyedül álltam ott és fogalmam nem volt róla mit kellene csinálnom vagy, hogy mit ronthattam el. Talán előző életemben tettem valami megbocsáthatatlant, amiért mindig magamra hagynak? Mindegy...Ez már régen volt és már tudom mi, miért volt. Az én hibám volt minden...Nem ismertem fel előbb a helyzetet ám most már tudom ,hogy hogyan másként mindent.
És csak annyit még hozzáfűzök ,hogy egyedül kellett farkas szemet néznem a „sötétséggel”. Talán ezért is félek a sötétben ,mert arra emlékeztet, hogy bármikor bárhonnan érhet a baj. és mert olyan dolog, amit nehezen lehet átlátni..

De egyszerűen már unom, hogy senkire nem tudok Isten igazából támaszkodni. Valaki/Valakik, aki/akik tovább lát és nem von le téves következtetéseket már a legelején, hanem megvárja, míg megismer engem vagy az adott szituációt.

Nemrég beszélgetem egy a szívemnek nagyon kedves barátnőmmel. Elmondtam neki mi bánt ő pedig végighallgatta. Nagyon jól esett...Köszönöm teveclubbos pajtinő!:)
Míg másik két barátom egy olyan szituációt szűrt le, amiért a szívem egy darabja ismét a porba hullott. Igen fáj! Bevallom őszintén nőiesen. Nem takargatom. Tudja csak meg a világ, hogy rosszul érzem magam miatta pedig csak egy átlagos kis baráti összejövetel lett volna..Se több se kevesebb. Mégis el kell döntenem, hogy megmagyarázom, vagy hagyom inkább. Végül is ők se méltattak arra, hogy reálisan lássák a dolgokat.  /Hajjaj.. író mondja a reálist….xD/
Sajnálom, hogy nehezen lehet megérteni, azt hiszem ez az én hibám. Úgy néz ki én ezzel a teherrel jöttem a világra...

Előző oldal...                                                                 Folytatása következik...Amikor fut és nem jön.





Írta,
Giccs Persona

Lektorálta,
Alice Walker

Az út és a zokni!

2015. február 19., csütörtök


Képzeld azt ,hogy sikolyokkal teli ösvényre tévedtél már pár órája keresed a menekülő utat...Útközben találsz szinte a felismerhetetlenségik marcangolt testrészeket , ezért megszaporázod lépteidet.Közbe- közben lopva sandítasz a bokrok felé , és hirtelen olyan érzés fog el ,hogy figyelnek...Látják a bizonytalanságodat, gyenge vagy akivel könnyen elbánhatnak..(...)"S amikor végre átverekeded magad a bizarrabbnál bizarrabb területeken, és azt hiszed ,hogy végre beérsz a suliba, hirtelen előugrik a bokrok közül valami napbarnított egyén és a kezedbe nyom egy pár zoknit..."

/Részlet egy befejezetlen regényemből könyvből.../

Írta,
Alice

Csók



Finom negédes csókjaival kábít el. Testem, lelkem megremeg forró érintésétől, óvatos és érzéki csókjaitól pedig teljesen elvesztem az eszem.. Beleharapok az alsó ajkaimba, hogy ne veszítsem el józanságomat ebben a tündöklő mámorvilágban. Mire feleszmélek, ajkaink ismét összeforrnak s csak egy gyors levegővételre futja, mielőtt újabb "csókcsatába kezdenénk"…

Írta,
Alice Walker

STOP!

A Pofátlan Ember vs. Giccs Persona:

Nos, bizonyára sokszor lehet ilyen elzüllött állatokat látni ezen a kis bolygón.  Mi az, hogy bizonyára? Pardon! Biztos, hogy mindenki legalább találkozott vagy kettővel az életében.. Sajnos engem sem kerülnek el pedig már bepróbálkoztam a rovarirtó szerrel is, amik kifejezetten csótányok ellen való.. Hát a büdös dögök nem még jobban rámozdulnak az emberre? Na szóval én, mint szerény Professzor Giccs Persona megkíséreltem feltárni ezeket az egyedeket.
Ezeknek a Homo sapiens sapienseknek rendkívül nagy önbizalmuk van. Hogy hogyan nyerik? Talán, mint a Sims játékokban a tükör előtt dumálnak, mint valami félnótás. E lények bármikor, bármibe, s bárkibe képesek belekötni, sőt még az illető teljes megsemmisítése után szívességet mernek kérni..
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-----------------------------------------------NASI_SZÜNET----------------------------------------------------------
Elmentem nyaralni.STOP -----------------------------Majd jövök.STOP-------------------------------------------------------------------------------
Folytatom.STOP----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A kedves emberek még segítenek is nekik, a kevésbé kedvesek pedig elküldik őket egy melegebb éghajlatú földalatti városba..

„Domináns” Egyed és a Giccs Persona:

Ezen egyedek akkor érzik önmagukat jól ,ha valakit szívathatnak.Ráadásul csak csapatban mernek "támadni".... Valószínűleg már a génjeikbe beleépült a tökéletes csordaszellem aminek élén persze ők állhatnak. Mert ,hogy ezek a sziklaagyúak még véletlenül se kullogjanak a második sorban. Igen.Tehát ezek a valamik azt szeretik nézni hogyan szenved a másik még alá is tesznek nehogy véletlenül legyen egy jó napja az épp három méterre levő szerencsétlennek.Vagyis tulajdonképpen ,hogy pontosabban kifejezzem magam, ezek az ember fajták tesznek tönkre mindent maguk körül.Ha pedig visszamersz szólni neki akkor pedig behúzza ám a fülét farkát remélve ,hogy a csorda majd megvédi.Vagy éppenséggel ugyanúgy reagál mert tudja ,hogy a csorda úgy is megvédi. És ,hogy is van? Azok a bugyuták meg is védik mert nyalni kell a dominánsnak ,hogy sulimacák legyünk vagy egy nagymenő. Hát őszintén megmondom nektek gyerekek... Remélem ezeknek jó fostos a nyelvük utána. 
Erre a karakterfajtákra még később visszatérek de most jöjjön egy sokkal érdekesebb és ambiciózusabb téma...Taratatattatttttttaaaaaaaaa!!!!!!!!



Giccs Persona és a füves cigi:

- Kérsz cigit?- ránézek és nyugodtan válaszolok.
- Köszi, nem élek a lehetőséggel. - Az előbbi kérdező átnyújtja, a többi haverjának a cigit én pedig némán nézem őket.
- Szívtál már füves cigit?
- Ki? Én? Ugyan…- mondtam a többi monológ már belül játszódott le. -.. Kipróbáltam már a szerintetek átlagos cigit és valahogy nem igazán jött be. Egy füves cigi, alig ha változtatna e tényen. De vízipipázni, ha hívnak, elmegyek... –Mire ledaráltam a fejemben ezt a mondatot arra lettem figyelmes, hogy mindenki bámul rám, mint borjú az új kapura.
- Nem szívtál még füves cigit?- kérdezik tőlem olyan hangnemben, ami azt sugallja, hogy valami Isten káromlót követtem el. Az illető egyén kifújja a cigi füstöt, látszólag kezd betépni és az én életfilozófiámat kezdi el boncolgatni.
- Te hozzám képest kislány vagy. –meghökkenve hallom e mondatot kérdően tekintek rá hisz egy idősek vagyunk. – Hogy nem próbáltad még ki a füves cigit? – teszi fel sokkal inkább magának ezt a nagy rejtélyt. Viszont én az előbb feltett kérdésen kezdek el merengeni. Ezt most azért mondta, mert nem élek a füves cigivel? Nem értem ezt a fajtagondolkodást. Hogy ha kimaradt ez az életemből az olyan mintha nem is éltem volna? Buta egy gondolkodás. Hát nem az a normális, hogy saját magunk döntjük, el mi legyen az életünkkel?  Szerintem igen. Az én döntésem volt, hogy soha nem fogok füves cigit szívni és lám sikerült betartanom, mert: 1.,Egyszerűen nem vonz ez a csontig lerágott világ…
2.,Szarom én le ,hogy mit vár el tőlem az elfajzott társadalom!    ..!..
3.,Haaaa néééézd van élet a füves cigin is túl merthogy ,még én is ÉLEK!Azta!!! Tudok mit kezdeni az életemmel...

Előző oldal...                                                                                                       Folytatása következik...

Írta,
Giccs Persona

Lektorálta,
Alice Walker

Őrült nőszemély, avagy a Giccs Persona

2015. február 18., szerda

„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...”
Karinthy Frigyes: Előszó

Előszó:
Mint minden könyvnek, ennek is illendő írni előszót, főként azért mert elégé érdekes novellából indult.. Ami végül regény lett volna, de mégis el kell utasítanom ezeket a „kasztokat” mivel nem igazán tudom besorolni sehová.. Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a valamit, azt, mondanám rá, hogy Káosz. Az író össze visszaugrándozik, kénye kedve szerint vezet be titeket a saját világába.. Lehet, ha először olvassátok, nem fogjátok érteni, vagy lehet, pont ezért fogjátok megérteni? Hát majd a véleményeiteket és érzéseiteket e különc mű olvasása után kérlek, osszátok meg „jóságos” Giccs Personával.

Giccs Persona  átlagos napi gondolatai:

Te tudod..- Vágják hozzá a fejemhez , reagálásom erre nem más, mint kerek szemek és O alakú száj. Ilyenkor legszívesebben falba verném a fejemet vagy legalábbis a legközelebbi kemény dologba, és ezt csak azért, hogy drasztikus ám gyors amnéziát szenvedjek el. Legnagyobb sajnálatomra nem szokott beválni.. A fájdalom, amit pár percig érzek, kissé eltereli gondterhelt gondolataimat, de ezzel az a baj, hogy nem örökre.. Igen így döntöttem. Büszkének kellene rá lennem, nem igaz? Hagynám, hogy mindent vigyen el a macska. Még a nyelvemet is. Bár ha jobban belegondolok az utóbbit sikerült is elcsórnia és már tíz éve alig tudom használni rendes hangképzésre mióta visszaloptam tőle. Sebaj, Tóbiás majd segít, menjünk, el egy kicsit inni aztán zabáljuk tele magunkat minden féle legális droggal hadd növekedjenek a boldogsághormonok a testben..

Yes Sir!
Ha kell, valami keress meg. Mondja Mössiő Pompadur aki mindennél jobban ismeri a női nemet. Persze ezt csak ő állítja mivel még nem találkozott velem. Kis gúnyos női kacaj az őt kísérő női szemek, hogy tudom mit eszikéltél a tavalyi Banzáj-bulin.
 Ígérem, nem fogok eltűnni. Tipikus válasz érkezik és, hogy teljes legyen a repertoár szép angyali szemek, amik a tisztaságot tükrözik vissza az emberekre. Egy a gond ezekkel az angyali szemekkel..Az, emberek ezek után képesek beskatulyázni holmi aranyos kislánynak aki mindig szépen viselkedik, mindent tud és sosem csinál semmi ellentmondásosat még a gondolatai is tiszták. Te persze hagyod hadd higgyék azt, amit akarnak, mivel magyarázkodni ki szeret. Én szerényen bevallom, utálok magyarázkodni, noha ez egyáltalán nem, jelenti azt, hogy ne tudnék lyukat beszélni a pici pocikba. Igen lehet, kicsit egocentrikus leszek, de kit érdekel. Ez itt a Giccs Persona világa. Ha nem tetszik neked, leszarom. Esetleg még cseresznyét is kapsz a tetejére hadd legyen mégis csak szép az összkép. Ha megtetszik, akkor olvasd tovább eme Őrült nőszemély igazi belső gondolatait különböző szituációkról, amit eddig senkinek sem sikerült felfedeznie..

 Hogyan, hogy én hívjalak fel ez után a forró este után? Rendben beleegyezek, de csak azért, hogy végre hazamenj. Hm… Jól van. Szemeim ekkorra már meg tanultak örvény sebesen forogni ezért a leendő ágyas se vette észre az iménti kis attrakciómat.. Gyorsan csókot lehelek, ajkaira ő kéjesen viszonozza, már-már sajnálom kirakni a házból, de egy gondolat állandóan fúrja az oldalamat és ez nagyon idegesítő egy idő után. Hogy mi ez a gondolat? Szimplán csak egy részeg szingli gondolatai..
Felhívlak! Ezen nem tagadom, ráncos lett a homlokom pedig az ilyen mutatványokat rejtve kell hagyni a másik nem előtt, hát még ez fokozva is lett. Holnap gyere fel hozzám. Csörgess meg. Majd felhívlak. Na, most akkor melyik, huh? Na, jó majd felhívom. Vagy ne? Nem tudom…Hm…menjünk aludni aztán holnap, eldöntöm.
Egész éjjelemet azzal töltöttem, hogy forogtam jobbra forogtam balra, párszor majdnem lefordultam a franciaágyról. Hát igen.. Nem is én lennék. Végül csak el tudtam aludni úgy hajnali négy óra körül. Másnap józanító kúrát alkalmaztam magamon miközben állandóan az járt, a fejemben most én hívjam vagy ő hív? Nem emlékszem minden részletre, de azt hiszem, neki kellene. Igen a női büszkeségem is azt diktálja, hogy hívjon ő…
Azt várom, hívjon, ugyanakkor imádkozok is, hogy ne találja meg a telefonját benne az én telefonszámommal. Micsoda ellentmondás…
Most nincs kedvem vele kéjelegni, ez most a valóság és nem egy újabb Barbie ábránd miszerint összejövünk, házasság, gyerekek és halál. Valóban ennyiből állna egy ember élete? Valóban. Ezek az alapok. A kérdés csak az, hogy te mennyire tudod kitölteni a közöttük levő időt.


Írta,
Giccs Persona

Lektor,
Alice Walker

A felhő íze




Mély levegőt vettem…A környéken virágzó összes virág illatát éreztem, amik színes szőnyegként terültek el előttem. Úgy pompáztak, mint még soha. Talán azért mert tudják, mire készülök? A gondolatra halk kacagás volt a válasz. Kinyitottam a szemem, keresve a hang tulajdonosát, de nem láttam senkit a körülöttem levő virágokon kívül. A mező közepén voltam, egy korhadt fatörzsön állva, hogy jobban beláthassam a mesevilágba illő tájképet. Nem bírtam betelni vele, teljesen magával ragadott a természetanyánk, Gaia alkotása.
Hirtelen megpördültem a tengelyem körül és ismét mély levegőt vettem s becsuktam a szemem.
Leugrottam.
A szél belekapott a testembe mintha csak rongybaba lennék, hajamat pedig ide-oda ráncigálta. De nem volt kellemetlen érzés, sőt épp ellenkezőleg. A vad szél, ami állandóan belém kapaszkodott nemsokára engedelmesen végigsimított testemen megóvva mindentől. Minden lenyugodott csak én vagyok meg a kék égbolt a bárányfelhőkkel.
Sikeresen az egyik felhőn landoltam. Puha volt, állaga, mint a vattacukoré, de vajon az íze is ugyanolyan? Kíváncsiságból beleharaptam a felhőbe s ízlelgetve elrágcsáltam utána még két falatot. Az első harapásnál olyan íze volt, mint az epernek. A másodiknál már gumicukor, és a harmadik akár a frissen készült csokoládéé. Még folytattam volna az evést, de féltem, hogyha így folytatom, eleszem saját magam alól a felhőágyat így kelletlenül felhagytam a délutáni nasi megevésével. Ám ,az édesség miatt igazán megszomjaztam, ezért mégiscsak letéptem egy kisebb darabot a felhőből s elkezdtem összecsavarni, ahogy a rongyokból szokták kicsavarni a vizet. Miközben ezt csináltam a nyitott szám fölé emeltem. Az íz ,az édességek után kissé megdöbbentően hatott mivel olyan íze volt, mint a nagyapa jó öreg házi pálinkájának, amit mindig gondosan eldugott a nagymama elől. Merő kíváncsiságból, mert hát miért ne lennék kíváncsi? Még erősebben megcsavartam s ekkor már gyömbér jött belőle. Megnyaltam a szám szélét majd elengedtem magam a puha felhőn.
Lassan kinyitom szemem, a kutyám csaholását hallom. Felé nyúlok ,megpaskolom a fejét.
-Minden rendben. - felállok a virágok között s Zuzu lába felé nyúlok ahol egy faág hevert. Kezembe fogtam a kis botot és eldobtam. Zuzu pedig csillogó szemekkel és lobogó fülekkel vadul robogott utána…S talán még a nyúlat is lehagyta volna, ha az én mesém is tovább tartott volna...

Írta,
Alice

A Szirénia öröksége sorozat első kötete

2015. február 17., kedd

Ma sikerült befejeznem egy újabb könyvet.^^ Tehát nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a vélemény.
   Az író folyton fenntartotta a kérdést... Vajon akkor az akiről azt hiszik ,hogy meghalt...Most akkor mégis él? Ügyesen adagolt a történet.Egy-egy nyomot hagyott mindezzel megadva azt az örömöt az olvasónak ,hogy önmaga találja ki a nagy csattanót pár oldallal előbb. De ha netalántán csak sejteni mered és mikor már biztosra mennél...Feljön egy teljesen más megoldás. Tetszett ez a kis játszadozása.
   Viszont van egy rész aminél ezt alkalmazva már elhisszük ,hogy a főhős nem valami IQ harcos , tehát nem jut tovább a miben különbözik a tojássárgája és a tojásfehérje megállapításáról. Jól van értem én ,hogy nem kell tudálékosnak kisokosnak lennie egy szereplőnek de(!) hülyét se kell belőle csinálni.Lehet én reagálom túl de ezt a fajta "karakter butítást" sok író alkalmazza. Valamelyik történetben tényleg jól is jön.De ebben nem. Itt minimum elvártam volna némi találgatást.
   Szóóóval a főhősnő személyisége: Nekem elsőre egy belevaló csaj jött át. Amolyan megdobnak kővel, dobj vissza gránátot. Nos, ő maga a gránát.
Főhős:Hát szerintem kissé elbújt a női karakter mögé. Nem is volt olyan erős személyiség mint Toraf, a nyálkahal és Raína az elkényeztetett halhercegnő. Ez a Galén amolyan átlagos de mégsem az.Hisz miért is lenne ,hiszen "hablegény"... Ám mégis az a pasi akit szívesen tudnál életed párjául.
   A könyv végül olyan csattanóval zárul ami miatt muszáj megvennem a következő kötetet nem kényszerből hanem kíváncsiságból! Szerintem izgalmasabb lesz mint ez volt. Ami még fontos ne ijedjünk meg az első fejezet brutalitása miatt és ,hogy az író folyton váltja a szemszögeket! Egy remek könyvről maradnánk le.
Tehát összességében:
-A felvezető, pipa.
-Kérdések , pipa.
A következő akciódús lesz. Ha nem, akkor kiábrándulok a könyvből.

Történet:

Anna Banks :Poszeidón

Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nem képes egykönnyen túltenni magát a traumán. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen. Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére – bármilyen kockázattal jár is. Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?


Idézetek a könyvből:

"Megbotlani elég gáz. Valakibe belebotlani sokkal gázabb. De ha ennek a valakinek olyan a teste, hogy a márványszobrokat eszi a sárga irigység – és aggódom, nem tört-e be az orrom a mellizmán –, hát akkor a megbotlás utcahosszal második az emberséges eutanázia mögött."

"-Semmi baj sincs a lányával.Azt mondtam, nem feküdtem le vele.Azt nem mondtam, hogy nem is szeretnék."


Írta,
Alice

Puncsos rumos csoki torta fondant-tal díszítve

2015. február 16., hétfő
Egy kis Zselatin, 
Egy kis Víz...
Keverem, keverem, keverem...
Hopp! Forró, gyorsan le a tűzhelyről,
Margarint a fazékba, vele pedig a Mézet!
És csak keverem,keverem,keverem,
Hogy szépen kikeverjük a csomókat az életünkből.
Majd pedig jön a finom ,puha ,édes Porcukor,
Hogy szebbé ,s finomabbá tegyük a napunkat...

A hétvégén tortát sütöttem , azaz puncsos rumos mazsolás csokis torta fondant-tal díszítve.
Tudom na ,hogy nem vagyok egy  mestercukrász de azért szerintem ez is egész jól néz ki. És az ízek pedig tökéletesen kiegészítették egymást. Vagyis 95%-ban elégedett voltam magammal ami nagy szó az én számból/kezemből mert rendszerint mindig lepontozom magamat.

Tehát a recept:

Én a fondant-tal kezdtem mert hagytam 1 napig a hűtőben összeállni.Másnap pedig a tortát raktam össze és a díszítése pedig harmadnapon volt, a negyediken pedig megpihentem..:P

A nyújtható fondant recept:
 -50 dkg átszitált porcukor
-40-50 dkg átszitált porcukor külön tálban.
-1 evőkanál zselatin por.
-6 evőkanál víz
-1 evőkanál vaj ( vagy kókusz-zsír)
-2 ek. méz
Ajánlom ezt a videót hozzá:

Tésztához:
-6 db tojás
-12dkg kristálycukor
-10 dkg liszt
-2 dkg kakaópor (vagy ízlés szerint megszórni mennyire legyen erősebb színe, íze)
-Fél tasak sütőpor

A tojásokat a cukorral habverővel habosra verjük. Hozzáadjuk a lisztet és a kakaóport , de ekkor már nem a legmagasabb fokozaton keverjük. Miután kész , sütőpapírral bélelt tortaformába töltjük. A tésztát 180 fokon sütjük kb. 35-40 percig , majd a formából kivéve kihűtjük.

Krém:
-puncsos főzőpuding
-rum
-mazsola vagy babapiskóta esetleg mind a kettő
-2 dl Cukrászhab vagy hulala tejszín
-Habfixáló por

A pudingot leírás szerint elkészítjük,mikor kezd krém állagú lenni ekkor ízlés szerint adagolok hozzá rumot.Elkevergetem majd jöhetnek a mazsolák vagy babapiskóták. Végül a cukrászhabot felverem adok hozzá habfixálót és a kihűlt pudinghoz adagolom.

Írta,
Alice

 

Balszerencsés tündérmese 1.könyv

2015. február 1., vasárnap


Juhúú!!
Ma befejeztem egy ígéretes köteteket ígérő könyvet.Tegnap délután vettem és hajnalig nem bírtam letenni, amíg nem szomorúan vettem tudomásul ,hogy már 1 óra is bőven elmúlt inkább letettem, hogy másnap időben felkeljek.(Nem sikerült.XD )A továbbiakban keresni fogom mikor adják ki a legújabb köteteit csak úgy mint a Modern boszorkány című könyv következő részét.
   A történet maga egyszerű. Adott a főhős akinek a kezében futnak össze a szálak, hatalma van bár ennek nincs tudatában. Kissé ügyetlenke és hát reménytelenül bele van szeretve a gimi egyik szívtiprójába.Na persze a csinos IQ harcosok se maradjanak le, hiszen iskolás csajszi a főhősnő.De nekik hála az égnek, nem adtak oly nagy szerepet.Persze még szép.., hiszen így is van elég gondja-baja a főszereplőnek mint például egyike az, hogyan kell életben maradni...A kedves barátnőt se felejtsem el, nekem eleinte teljesen unszimpatikus volt. Már vártam, hogy mikor küldi el jóval melegebb éghajlatra mint a sivatag.De ez nem következett be..
   Ja és ha eddig nem említettem volna ezek a kötetek a Grimm testvérek meséit fogják feldolgozni egy nem átlagos kamaszlány Wilhelmina Grimm személyében.
   A történet lassan indul, majd begyorsulnak a történések és a végén azt veszed észre, hogy elolvastad az utolsó mondatot utána pedig lapoznál a következő fejezetre, de csak nézed a könyvet és kérleled nagy bociszemekkel, hogy naaaa méééég csak méééég egy mondatot és ha már mondatot, akkor fejezetet is. Kacsintgatsz rá, puszikat küldözgetsz hátha mégis rejteget valamit akárcsak a Grimoire...De Bűbájtalan kegyetlen csak a következő kötetben fogja feltárni titkait álnéven.. ;P 

A(!!!) TÖRTÉNET! : Kéretik csámcsogni rajta...:D :P

Chanda Hahn : Bűbájtalan

Mina Grime az iskola lúzere, egészen addig a napig, amíg meg nem menti a suli legmenőbb pasijának az életét egy iskolai kiránduláson. Egy csapásra minden megváltozik, a lány hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és minden lépését a szerencse kíséri. De mikor már a dolgok nem is mehetnének jobban, Mina édesanyja bejelenti, hogy elköltöznek. Mina kérdőre vonja édesanyját, aki kénytelen elmondani a családi titkot. Mina Grime valójában a Grimm testvérek leszármazottja, és egy átok terheli őt, mely generációról generációra öröklődött. Vannak rések, ahol az emberek és a tündérek világa összeér, ezen a mesevilág lényei átszöktek, és az emberek bosszantásával múlatják az időt. Mikor az emberek megelégelték, alkut kötöttek a varázslényekkel. Azok megígérték, hogy ha az emberek végigjátszák az összes mesét, és sikeresen befejezik a történeteket, visszamennek saját világukba. Ám a mesék gyűjteménye egyszer csak életre kelt, és saját maga kezdte irányítani a történeteket, megnehezítve ezzel az emberek dolgát. Olyannyira, hogy bár a Grimm testvéreknek több mint 170 mesét sikerült végigjátszani, nem tudták mindet befejezni. Így öröklődött az átok generációkon át. Most Minán a sor, hogy belépjen a mesevilágba és megtörje az évszázados átkot...


Idézetek belőle:

"– És te hogy festesz a következő világban?
– Képzelj el úgy, mint most, csak kétszer ilyen jóképűen. "

"– Nan, el vagyok átkozva!
– Igen, tudom. Mind el vagyunk. (…) Ezt hívják tinédzserkornak."





Üdv,
Alice

Menu