Semmi

   A cím egyszerű mégis maga a könyv egy érdekes témát foglalkoztat.Iskolás gyerekekről szól.
Gondolj csak bele megszületik a gyermeked látod, nézed ;vele élsz napról-napra látod rajta a mosolyokat. Ha elesik felsegíted. Ha letér az útról visszatereled.Próbálod tanítani ameddig szülői kezed elér. Próbálod minél inkább meghosszabbítani azt a rövidke kis gyerekkort ami egy szempillantás alatt elszáll.  Ugyanis nem tarthat soká. A gyermekek suliba kerülnek és napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra ,évről-évre változnak.
   Legnagyobb meghatározó egy gyermek életében ,hogy milyen környezetben és községben nő fel. Ha a közösség maga labilis vagy teljesen más szabályokban élnek  a saját szemeddel nézheted végig hogyan teszi tönkre magát egyetlen utódod.
   Kihagytam volna azokat a szülőket akik nem vesznek erről tudomást netalántán még segítenek is nekik? Ez most mást taglal. Ugyanis ,van amikor a szülő keze se elég hosszú. S ilyenkor marad egyedül a gyermek...

Véleményem a könyvről:
    Mint fiatal felnőttként a könyvben történtek nem ráztak meg. Hogy is mondjam ez valamilyen szinten ha kicsit is ,de benne van minden osztályközösségben. Úgy érzem ennyi idősen ,hogy Istenem de bolondak voltak.Hisz a választás a kezükben volt.Mégis inkább mentek birka módjára a többiek után. De ha visszatérek az akkori kis fiatalabb énemhez, be kell vallanom magamnak, én is azt tettem volna. Még ha most azt mondanám ,hogy: Jól van! Itt vagyok pofozz meg de akkor vállald majd a következményeit is! -,akkoriban nem mertem volna ezt mondani.
   Érdekes témát taglal mindenképp ajánlatos elolvasni idősebbeknek és tinédzsereknek de leginkább a mostani ifjúságnak ajánlanám.
   Az egész könyv elindítója egy leíratlan kérdés: Minek van értelme? Nos én személy szerint úgy vagyok ezzel a kérdéssel ,hogy fölösleges rá keresni a választ.Mivel mindenkinek mást jelent.Miért? Azért ,mert nem vagyunk egyformák.
   Egy biztos ,hogy egyszer nem elég elolvasni. Még párszor átfogom molyolni ,és valószínűleg javítani fogok majd azon amit eddig leírtam róla..

Történet:

Janne Teller: Semmi

„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az osztálytermet. Osztálytársai erre elhatározzák, hogy nihilista társuknak bebizonyítják az ellenkezőjét. A terv szerint egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. De először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze. Ezért a diákok azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnek az imaszőnyegét. Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme.
Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik...

Idézetek a könyvből:

"Ha nyolcvanéves korotokig éltek, akkor addigra már harminc évet végigaludtatok, jó kilenc évig jártatok iskolába és írtatok leckét, és majd` tizennégy évet töltöttetek munkával. Mivel már hat év elment a kisgyerekkorra és a játékra, s mivel még tizenkét évre lesz szükség ahhoz, hogy takarítsatok, főzzetek és gyereket neveljetek, legfeljebb kilenc évetek marad arra, hogy éljetek is."

 "A rossz szagok ugyanannyira jók, mint a jó szagok! (...) A rohadás az, aminek szaga van. De ha valami rohad, az azt jelenti, hogy lassan valami újnak a részévé válik. És az új valaminek, ami így keletkezik, már jó lesz a szaga. Ezért mindegy, hogy valami büdös vagy illatos, ez is csak az élet örök körtánca. "

Írta,
Alice