Apa, hol vagy?

2015. július 25., szombat
A Mycikkeim legújabb témája az Apátlan nemzedék.  Igen nem mindennapi témát kezdek most feszegetni, de főként magamért írom mindezt.
   Hogy kiket sújt mindez? Leginkább az elvált szülők gyerekeit, de ugyanúgy beletartózhatnak az olyanok is mint a sohasem látott apa mert folyton dolgozik..
   Hiába gondolják a szülők -az apa vagy az anya, tök mindegy  csak valamelyik-  ,hogy nem kell a másik DE igenis szükség van mind a két úgymond erős oszlopra. Hogy miért?
   Köztudott tény, hogy azok a gyermekek sokkal jobban beilleszkednek a társadalomba akik nem elvált szülők gyermekei. És sokkal de sokkal többre viszik ha erős és biztos háttér áll mögöttük.      Ugyanakkor ez nem jelentheti azt, hogy más elvált szülők gyermekei nem viszik sokra. Annyiban különbözik csupán, hogy keményebben kell megküzdeniük az álmaikért, életükért mint a másik csoport tagjainak.  Főleg ha csak az egyik félre számíthatnak...

Néha-néha már feladnánk de akkor és él bennünk az a vágy...
Igenis lesz egy családom és megmutatom mit teremtettem meg, a saját két elgyötört kezemmel.

Na de most visszatérve..

  • Elvált szülők.
  • Egyedül nevelő anya.
  • Küzdened kell/kellett, hogy ne ítéljenek elhamarkodottan a tanárok.
  • Apa kezdetben látogatta majd mostohaanya megjelenésével félretolja saját gyermekét.
  • Mindenért meg kell küzdened.
  • Édesanyád ott segít ahol csak tud. Még ha bele is rokkan.
  • Eközben Vérapád mostohaanyáddal olyan külföldi helyekre utazik amiről álmodni sem mertél.
  • Bejelented az esküvődet neki, - megígéri, hogy másnap felhív, - nem mutat különösebb boldogságot sőt 2 hét múlva hív vissza akkor sem önszántából...
  •  Édesanyád nem tud kaját venni./ Bár ha Édesanya itt cigizik akkor saját magának is köszönheti. Neki csak: GRATULÁLOK! Nem kell enni. A dohány fontosabb, attól nem halunk éhen../
  • Vérapád eközben vesz magának még egy autót s közben azt hallgatod tőle, hogy nincs pénze semmire. De azért repülővel elutazunk messzire nem?

   Nos ha fenti felsoroltak közül 3 minimum megvan, akkor te elvált szülők gyermeke vagy.
Ha 4-7 több, akkor az apád jól érzi magát nélküled.
7-nél több akkor teljes mértékben leszarnak téged. Akár utcára is kerülhetsz, nem fog utánad menni megkeresni. Elvan a mostohaanyáddal a tökéletes virágboltjukkal és a három autójukkal. Ja, ne felejtsem el mondani... Nincs pénzük sem.
   Világ életemben nem kértem semmit az apámtól. Lehet hiba volt. Nem kértem, hogy többet jöjjön mert megértettem: Dolgoznia kell. Persze utána jött az elszólás, hogy fent voltak moziban és közben simán beugorhatott volna meglátogatni esetleg elhívni! Mindegy itt is úgy tettem mintha nem történt volna semmi.

   Úgy néz ki ennyit érek apám szemében. S nekem közben fáj a szívem mert azt érzem nem mozdulna akkor sem ha kórházba kerülnék. Úgy érzem ő elmenne a kórházzal szembeni moziba még akkor is.
Most akkor lehet egy ilyen apára számítani? Gyerekének tarthat e még?
Fáj belegondolni de  be kell vallanom, hogy ő már a mostohaanyámat babusgatja ön-ön gyermekeként.

   Ha ő nem akar részt venni, vagy valamennyire részévé válni az életemnek akkor nem tudok tenni vele semmit. El kell fogadnom és meg kell tanulnom vele élni.
Na ez már átment egy kissé személyesebbe.De muszáj volt mindezt leírnom.
Igazából nem tudok mi mást mondani. Már csak ennyit írhatok:

"Sok szerencsét és boldogságot azoknak az embereknek, akiket az apjuk így eltaszít magától....Tudomást sem véve arról, hogy nyakig szarban vagy... " 

Amarilisz, az új nemzedék: Mágia tánc 3.

2015. július 12., vasárnap

  ~Mágia tánc~


-Igazán felemelő, hogy szerény személyem is részt vehet a beavatáson. A törzsfő rendkívül színes és nyitott egyéniség nálatok.
-Csukd be a szemed Amadeus. -azt tettem amit kért. Ekkor éreztem az arcomon egy festék szerű anyagot vonalak formájában. Furcsa de a festék hűsítően hatott s már-már erősebbnek, vadabbnak majdhogynem fickósnak éreztem magamat tőle.
-Ez valami harcos ajzószer? Keveset rakj nem akarok vakond lyukra ugrani. - Még csukott szemmel is éreztem ahogy elmosolyodik. Végre sikerült megtörni morcarínát.
-Készen is vagyunk. Immár senki nem mondhatja meg, honnan valósi is vagy.
-Nem is tudom mire célzol ezzel. Talán a férfi harci öltözék ami tangaként vág be a hátsómba? Nem is értem, hogyan lehet ebben harcolni. - Láttam ahogy válaszra méltatva kinyitja a száját de hála drága húgomnak nem hallhattam meg selymesen lágy hangját.
Szokásos belépőjével jött.Egyszer csak több helyről is fekete színű füst kezdett szivárogni a Nirvana kapu felé. Ott csomóba összeállva kimászott belőle  Amarilisz, teljes rituális öltözékének pompájában. Vagyis semmi nem volt rajta csupán csak festék. Bevallom ha tényleg a húgom lenne akkor elfordulnék de nem a húgom ezért legeltetni kezdtem a szemeimet testének kiemelkedő domborulatain. Na jó, csak vicceltem. Volt rajta egy bugyi szerű ruha a melleit pedig hosszú hajával takarta el. Lábait, kezeit, hátát és arcát tigris csíkos minták díszítették vörös színben.A szemeit pedig vastag fekete szemceruzával emelhette ki.
-Én miért nem kaphatok olyan testfestést?

-Cssss! - Amadeus kérdése olyan volt mint egy gyermeki kérdés.  Itt nálunk csak a varázsló kaphat teljes testfestést. Mutogattam neki, hogy tegye azt amit én. Minden falusi közelebb jött a kapuhoz s elkezdődöttek a rituális lépések. Először a jobb lábunkat előre nyújtottuk úgy ,hogy közben súrolta a földet. Ezután a jobb kezünket az ég felé emeltük s közben a kézfejünket követve, akárcsak a vízben a hínár, könnyedén hajoltunk a kinyújtott lábfejünk felé. S eközben a bal kezünk alkarját, a hátunkra szorítottuk. Igen.. Meghajoltunk. Amarilisz égnek emelve összecsapta a tenyereit s ekkor a semmiből ott teremtek a leendő harcosok. Továbbra is meghajolva maradtunk, mindenki szurkolt az ifjaknak. Amarilisz mindegyik fiúhoz odament , s a füleibe suttogott. A harmadik egyben utolsó srácnak megragadta a kezét és maga után húzta. Éreztem ahogy Amadeus megfeszül. Vajon mi járhat a fejében. Végig lefele kellett volna néznie de nem vette a le a szemeit a rituáléról. Valahogy meg is értem..Hogy is tehette hisz igazándiból nem a törzsből való így nem láthat a lelkével mint mi.
-Valami baj van?
- Igen. Ki az a harcos? - Majdnem elröhögtem magam. Féltékeny? Kis aranyos.
-Biztos kiválasztotta a leendő...
-Arról szó sem eshet. - Amadeus kiegyenesedett majd eldőlt mint egy deszka.Ránéztem Amariliszre, mérges tekintetével találkozva gyorsan lehunytam a szemeim s elkezdtük folytatni, a belekezdett táncot Amadeus nélkül.  Az utolsó pördülésnél a a kapu széleiből áramlani kezdett a fény, apró csillogó szemcsék szálltak a levegőbe körülötte.
Theka az ifjú harcos -, akit maga Amarilisz úrnő választott ki imént - a fény egy részét magába fogadva elkezdtek kialakulni a szárnyai. Minél jobban halványult a fény annál teljesebbek lettek a szárnyak. Olyan volt mint egy fehér szárnyú angyal. De ettől persze nem lett angyal mivel ők teljesen más szinten vannak mint mi. A mutatvány végén Amarilisz végig simított a szárnyain megáldva őket. Immár előttünk állt a falu védelmezője.
Értem. Tehát végül úgy döntöttél, hogy útra kelsz de még így is itt hagyod nekünk a védőszárnyaidat. Köszönjük.

Mire magamhoz tértem a ceremónia jócskán lezajlott.Az előbbi srác most szárnyakkal vadította meg külsejét, és már-már azt hittem összetojom magam a látványától.De most komolyan! Épphogy el nem nevettem magam. Úgy nézett ki a középen felállított taréjával meg a vörös ál festékével mint egy kakas. Így hát muszáj volt elfordulnom, ekkor szúrtam ki hogy a törzs valamennyi tagjának könny folyik a szemeiből, észrevettem ahogy a törzsfő tartja magát noha legszívesebben a többiekkel bőgne.

-Kérlek testvéreim ne sírjatok! Mindig itt leszek veletek! Amikor ránéztek Thekara, jusson eszetekbe; Nem vagytok egyedül! - Imádom ezt a falut de most indulnom kell Amadeussal. Egy szökkenéssel a többiek között teremtem, s a kapuban már csak Theka állt.
-S most fejezzük be az utolsó táncot.

Mindenki izgatott lett, hogy a varázslónőjük velük fog táncolni.Megtörölgették arcukat s együtt mindannyian, akár csak egy test, egy szív, egy lélek befejezték a rituálét.


Folytatása következik... 

Írta, 
Alice

A nyári hó

2015. július 1., szerda
Tarka pillangó száll felettem, miközben a szitakötők násztáncukat járják.
A távolból mintha a nyári hó pelyheit látnám, ahogy szállnak a levegőben.
Igen, a nyárfa szöszei mindenütt ott vannak.
Kicsit aranyos,
Kicsit bohókás,
Kicsit allergiás vagyok rá.

Írta,
Alice

Nem egy nagy was ist das.. De miért ne?

Menu